Az ember... több képzeletnél

A szeretet atomokból készült, elbűvölő élőlény,
Egy kis csillag az univerzumban, egy halvány fény.
A Földbolygó egy felfüggesztett szféra,
Az ember képzelőtehetségében nem kiméra.
A Földön Isteni energiából megjelent emberlény.

Mennyei megértésben az Isten kezdett: levegőt tervezni,
Atomokat életre kelteni, szent művészetet csinálni,
Kék kiterjedésű víz és szárazföld szétválasztásban
Fényt, mindenféle színt... szivárvány harmóniában.
Csodálatos művészet! Amit ember nem tud elképzelni.

Gyönyörű virágok, erdők, bogarak, állatok... életre keltek
A szép Édenkertben, gyümölcsfák is megjelentek.
Az Isten halhatatlan művészetét bölcs gondolata határozta.
Férfit a képére és hasonlatosságára... létrehozta.
A Teremtő kezében az agyag lett csodálatos lélek.

Egy férfi és egy asszony... Ádám és Éva... az első család.
Kaptak szabadság-akaratot, élni szépen, értékeljék javát.
Egyetlen korlátozás volt, megbecsülni az Isten szavát.
Vigyázzanak, nehogy megsértsék az Isten szabályzatát.
Amitől, ha eltérnek, felfüggesztik a szeretet balzsamát.

Az engedelmesség harmonikus hangja örökkévalóságban
Felügyeli az embereket, ami megvédi ítéletalkotásban.
Mindörökre eltüntetni fogja a gonoszt, isteni szeretet okból.
Isten alakította az embert, halhatatlan neutronból...
Legyen a jóság állandó szerelem... örökre az univerzumban.

Csodálatos ember, maradj közel a jóságos királynál.
Így fogsz élni boldogan, a jóság mellett, Isten szavainál.
A rosszaság maradjon távol tőled... ne érintse meg elmédet.
A rossz ellenségtől, az átkos haláltól legyen messze életed.
Istenszeretet, akármennyit keresel, máshol nem találnál.

Sötétségben... igazság fénye az ember lelkébe felderült.
Az engedetlenségében a halál átok alá merült.
A kígyó harciasan merészelt ördögi okosság bőréből,
Hízelgős nyelve szabadságról beszélt... a ravasz tervéből.
Engedetlenségben az ember cseles csapdába belemerült.

A csillagok sápadnak, a finom virág hervad lassan...
Ember szívében megjelenik szomorúság... sérülésben van.
Gyomok és tövisek megjelennek, eltűnik a béke, a nyugalom,
A tisztaság ártatlansága elvész, kezdődik a gyötrelem és bonyodalom.
És... az ember fájdalmában a ravasz csapdában áll mozdulatlan.

Bilincseli a lelkét, bűnláncokkal... a gonosz csábító.
Zavarja a nyugalmat, nyomorúsággal megfogta inkognitó.
A bonyolult sötétségben, ahol mászik a csiga, irigység...
Mérges pókok, képmutatók... mindennap őrültség.
A gyűlölet egerei, legyek és szúnyogok... mind hazug kábító.

Taposva van az őszinteség kegyetlen szemtelenséggel.
A gonoszság... bosszúval gyilkol, halálos méreggel.
A szenvedés kényeztetés, képtelen korlátosság.
A szív keres, és nem tudja... hol van hajlandóság.
Kínzás, betegség, nehéz járás... kegyetlenséggel.

Jó volt az ember élete boldogságban és szabadságban!
Volt öltözve dicsőségben, most meztelenségben van.
Megmutatta Isten, milyen rossz élni... lázadásban.
Nehéz könnyek szemekben csillognak, bűnbánatban.
Békesség Herceg készében keresünk kegyelmet, harmóniában.

A Jó Isten mosolyt szült, mentést... szenteléssel.
Szeretetfolyót, a kristálytiszta ég ásványi vízzel.
Megnyugtató minden szívnek, és életet ad jóságban.
Folyik fény szabadságban, élni tudjunk igazságban.
A harmatvirág illatával sugározzunk reggeli fénnyel.

A Fény Fia... előkészíti az utat: szerelem, jóság, igazság.
Az Isten Szóból, megjelenésében, tér szívbe a boldogság.
Ember Fiába Jézus Krisztus, az Isten Fia önti a szeretet...
Áldozatában... kegyelembe, szeretettel megváltást teremtett.
Az emberek megtanulják a szeretet valóságát, mit jelent a méltóság.

A Kereszt Isten útja: élethez... békéhez... tökéletességhez.
A szabadságot, megbocsátást... mindezt az áldozatban tervez.
Legyőzi a bűnt, a halált... megadja az embernek az életkulcsot.
A mennyei fényével mutatja az örökkévalóság igazságot.
Figyelembe véve az áldozatot, amivel lelkünk mennybe érkez`.