Indul csillagokba a remény

Öröké Jézust áldom szeretet sírással imában,
A mennyei ablak kinyílik akkor, szorgalmasan.
Könnycseppek gyűjtik gyöngyvirág csillagát,
A fájdalom eltűnik, és érzem Isten magasságát.

A fényes hit szüzességgel, életemet szövi,
A szeretet szentségben és igazságban növi.
Az Isten mértségét elképzelni nem lehet,
Milyen meghaladja határok képzeletemet.

Irgalommal ajándékozott. Miért? Nem értettem,
Gyengeségben, kegyelmet kapott a lényem.
Őszi életem, jár kegyelembe megbánással,
Csírázik és növekszik a hitem, bűnbánattal.

Repülni énekléssel fogok, kegyelemkórusban,
Hangzani fog a győzelmes ének, ég-folyásban.
A könnycsepp, jámbor szívemet kísérel,
A reggeli napsütésben, bájosan életem élvezel.

A növekvő hitem igazolja, a kékes villanásba,
Az arany utat, mi vezet ég Királyi Palotába,
Az Isten áldozatát, mi behatol türelmi kegyelemmel,
A szívembe, szeretettel jön, isteni figyelemmel.

A Magasságos Jézusnak adok hálát jámborsággal,
Nyújtott szárnyakkal égbe indulok a szabadsággal.
Örökkévaló csillagok, a repülésre kezdenek sarjadni
A Mennyország felé igyekszek, Istent áldani.

Csillagok magasságba, keresztények énekléssel,
Dicsérik Istent és üdvözölik tiszta szívükkel.
A szemüket teljesen nyitottak, jól látni a Jézust,
A virágkoronát kívánják, aranyt nem ezüst.