Könyörülj, Uram
Könyörülj, Uram!
A szenvedés villámcsapás.
Irgalmazz, Uram!
Gyarapodik a szomorúság.
Az ima felemelkedik
égbolt magassághoz.
Könnyekben folyik,
fájdalmat hordoz.
A fájdalom nyugtalansága
jön, hullám után hullám,
és aggodalom fogsága
nyomaszt a pokoli kínján.
A kezem felemelem,
kérjem kegyelem előjeleit.
Szivárvány jelzi velem
a fellendülés jeleit.
Megállás nélkül futnak a pillanatok,
a Napfény érkezik.
Pislogás árnyékon beszivárog
és pillanat alatt eltűnik.
A fák imbolyognak, imádkoznak,
a szél alatt védenek.
Égi simogatása alatt állnak,
árnyék a földnek.
Az ágak az égre emelve,
és susogó levelek,
szél fuvolával énekelve,
az idő múlásáról jelnek.
Az ember lehajlik
kereszt alá a fájdalom miatt.
A könnyekben fulladozik
megpróbáltatás ideje alatt.
A pillanatok nem állnak meg,
velük a fájdalom eltűnik.
Ha az imák tűzzel emelkednek,
az Úr kegyelme érkezik.