A bölcsességet kíséri a szerelem

A bölcsesség, amikor beszél,
Mindig kíséri a szerelem. Életcél:
Az adakozó visszakap
Virágzó szerelmet mindennap.
Adj szeretetet, ő visszajön,
Hagyj békét, virágozva örüljön.
Ha hagyod a gyűlöletet csírázni,
Idővel fog téged megmérgezni.
Ha megbocsátasz és tengerbe dobod
Bármilyen haragod.
Gyűjtesz mindig boldogságot,
Örök szerelemből égvilágot.
A haragot elűzöd szelídséggel.
A szeretet találja a szépséget reggel.
Mindannyian keressük a boldogságot,
Bennünk van, de nem érezzük az illatot.

Egy mosoly nem kerül semmibe, ragályos.
Nehezen adunk, bár tudjuk, ez balzsamos.
Ítéletkezünk, bár az ítélet miénk ellensége,
És körülöttünk minden kétségessé válik. Béke vége.
A szerelem egy állapot, ami önt örömérzést,
A megbocsátás elűz minden neheztelést.
A szelídség békét és boldogságot önt a szívedbe,
Ez a Tavasz arra ösztönöz, az ébredésre.
Mindent, amit keresünk, hagyjuk kihajtani,
És látni fogjuk, hogy kezdenek virágozni:
Az öröm, a béke, a szerelem és boldogság.
Egytől egyig a tavasz, szívekben a világosság.