Egy múló lehelet
Autor: Viorica Stela Dan
Album: Ima Versek(Fénysugarak)
Categorie: Incurajare
Egy múló lehelet

Én csak egy múló lehelet vagyok,
Amelynek a megváltás Jézusban van.
Minden múló pillanatban
Az ő törvénye és szava alá állok.

Mint egy folyó fény, sugárzik,
Ömlő forrás az égsziklából.
A lélek felébred mély álmából,
És a jóság szívében újjáválik.

Körülöttem folyik a fény, növényi,
Mert Jézus a szabadulásom.
Mint Jézus, senki sincs a világon,
Szüntelen eszményi a keresztényi.

Ez az egyetlen tiszta forrás életadó.
Mert a halál torkából menekülünk.
Ömlik hajnal, reggel az őszinteségünk,
Az örök víz megnyugtatóan áradó.

Találtam Jézusban kegyelmet.
A szívem tele van örömmel,
Csodák tanúskodnak szerelemmel.
Én vagyok csak egy kis lehelet.

De Jézus soha nem ment el mellettem,
Megbocsátott, mert jól emlékezett,
Hogy csontból, húsból és vénából növesztett.
Egy lehelet vagyok, az örökkévalóságban éltem.

Én napjaim, mint egy árnyék, haladnak,
Amikor a nap kúszik fent az égen.
Vagyok az a lélek, ki akar véglegesen
A mennybe, hol Jézus ígéretei bizonyulnak.

Kálvárián, kereszten a szeretet áldozása,
Az embernek, mi lélegzet, biztatás.
A szeretet és a kegyelem, megváltás.
A Jézus neve dicsőség ragyogása.

Dicsérve legyen örökre a Szent Neve!
Preluat de la adresa: https://www.resursecrestine.ro/poezii/319748/egy-mulo-lehelet