Elhagyjuk a földet

Repülni fogunk a Csodaország felé,
Abban a pillanatban, a találkozó órán.
Az élet-horizonton, a kegyelem hajóján,
A szeretet tiszta fényben, királyság mellé.

A szeretetsugárban eltöri a gyűlöletet,
A Feltámadás eltapossa az ember halálát,
A keresztség megszentelődésben ad hálát,
A halhatatlanság Mennyországban fénylett.

Visszhangzik ég vágyaival a Templom kiáltása,
A dicsőséges felhő felhívja az embereket.
Amikor a szeretet világítja a világmindenséget,
A kék horizonton az ember a fény változása.

Ha a sírban megtalál engem a hívás,
Az élők előtt szállani fogok paradicsomba.
Repülni fogok, amint sokszor álmomba`,
Az új testben, ami halhatatlanság, vallás.

Felvíve égszárnyakon paradicsomba.
Felhúzva a mágnes üdvösséggel,
Repülök a megváltás szövetséggel,
A fényéből kiömlik a szeretet, nyugalomba`.

Ha életben leszek a nap hajnalán,
A szent szárnyakkal készen repülésre,
Megkapom, a szempillantás bevetésre,
Az új tiszta szervezetet, szeretet árán.

Akkor elhagyjuk hamarosan a földet,
Menyasszony öltözetben, fehér ruhában.
Csatlakozunk a szövetségéhez gyorsan,
Ahova a szerelem elhívja lelkünket.

Angyalokkal szüntelenül fogunk énekelni,
Dicsérni a nagy Királyt dicsőségben,
Öltözve igazságban, az esküvőre készen.
Mindég örömben, addig szívem fog élni.